Fajta leírása

A Tibeti Masztiff egy erőteljes, hatalmas kutya, erős csontozattal. A test valamivel hosszabb, mint magasabb. A kissé ráncos fej széles, nehéz és erős. A széles pofa négyzet alakúnak hat minden oldalról nézve. A szintén robosztus orr fekete.

A felső állkapocs általában rázáródik az alsóra, ennek az ellenkezője nem kívánatos. Az enyhén ferde szem mandula alakú, mélyen ülő és közepes méretű. Szemszíne a barna árnyalataiban fordul elő. A fülei V- alakúak, előre lógnak közel a fejhez . A nyak izmos, ívelt, mérsékelten ráncos. A redők szembetűnőbbek a kanok esetében. A hátvonal egyenes, a tollas hatású farok a hát fölé hajlik. A mellső lábak egyenesek, lábai „macska -szerűek”, és lábujjak között is dús a szőrzet. A hátsó lábakról a farkaskörmöket általában eltávolítják. Duplarétegű hatalmas, vastag és nehéz sörény található a nyak körül, a feje tetején rövidebb a szőr. A szőrzet lehet fekete, vörös, kékes-szürke, ezek mindegyike cser jegyekkel vagy anélkül, és előfordul még különböző árnyalatú arany, amelynek szintén lehetnek fehér jegyei. Hazájában a hófehér színváltozat is létezik, de az FCI szerint ez nem elfogadott szín.

A szőrtípusokat illetően a besorolásuk: rövid szőrű, félhosszú, hosszú szőrű. Más szempont szerint van oroszlán és tigris típusú Tibeti masztiff. Méretet tekintve az európai, az amerikai és a kínai típust különböztetjük meg.

Évente csak egyszer tüzel, egyszer fial, mivel ősi típusú fajta. Nagy méretei ellenére is eléggé mozgékony és viszonylag keveset eszik.

Egyes tenyésztők a ​​tibeti masztiffot két típusra osztják, bár mindkét típus gyakran ugyanabban az alomban előfordul: a Do-khyi és Tsang-khyi. Tsang-khyi azt jelenti, „kutya Tsang-ból”, és úgy jellemzik, hogy a „kolostor” típusú kutya. Magasabb és nehezebb csontozatú, mélyebbek a ráncok az arc körül. A Do-khyi vagy a „nomád” típusú tibeti masztiff karcsúbb, kevesebb a ránca.

Vérmérséklet

A Tibeti Masztiff bátor, félelmet nem ismerő, higgadt, nyugodt és figyelmes. Nagyon hűséges a saját családjához. Hajlamos ugatni éjjel, ha az udvaron marad, de nyugodt, ha a lakásban van. A Tibeti Masztiff kiváló őre a nyájnak, kegyetlen ellenfele a farkasoknak, leopárdoknak és bármely ragadozónak, ami megpróbálja megközelíteni a nyájat.

A Tibeti Masztiffnak szilárd, magabiztos, következetes falkavezérre van szüksége, hogy az ne legyen túlságosan makacs és védelmező. Szereti a gyerekeket, de kialakulhat nála nagyfokú bizalmatlanság az idegenekkel szemben, ha nem megfelelően szocializált. Természetes számára, hogy Ő a család és a tulajdon őre. Egy stabil, jól képzett kutya általában a legtöbb háziállattal barátságosan viselkedik. A Tibeti 2-3 éves koráig folyamatosan fejlődik fizikálisan és mentálisan is. Tartható együtt más kutyákkal, ha a gazdája képes megértetni vele, hogy a harc az egy nem kívánt magatartás. A Tibeti Masztiff nem hallgat gazdájára, ha azt érzi, hogy annak gyengébb az akarata, mint az övé. A gazdának rendelkeznie kell egyfajta természetes vezér kisugárzással. A nevelés szabálya a kölcsönös tisztelet gazda-és kutya között.  A kutyának teljesen természetes, hogy a falkában megvan a meghatározott sorrend és amikor a kutyák emberekkel élnek, őket tekintik a falkának. Az egész falka egy vezetőnek engedelmeskedik. A határoknak és szabályoknak világosaknak kell lenniük. Mivel a kutya nemtetszését morgással és végül harapással tudatja, a falka összes emberi tagjának magasabb szinten kell lennie, mint a kutyának. Az emberek hozzák a döntéseket, nem a kutya. Ez az egyetlen módja a sikeres ember-kutya kapcsolatnak. Amikor a falkában lévő emberek nyugodt, de nagyon határozott módon a kutya tudtára adják, hogy felette állnak, és a kutya jól képzett és szocializált, akkor egy nagyon jó családi társ lehet a tibeti masztiff. Ennek a fajtának tapasztalt falkavezérre van szüksége.

Paraméterek

Magasság: 61- 71 cm
Testsúly: 64 – 78 kg, néhány európai tenyésztőnél előfordult 99 kg-os kutya, de ritka, hogy a felső határt átlépjék.

Egészség

Hajlamos a csípő diszpláziára, pajzsmirigy problémákra, bőrbetegségekre, szőrtüszőatkásságra és fülgyulladásra. Egy örökletes genetikai problémára is hajlamos, az úgynevezett Hipertrófiás neuropátiára (CIDN), amely egy idegrendszert megtámadó betegség, gyengeséggel, a reflexek tompulásával és az érzékszervi funkciók csökkenésével járhat, sokszor  végzetes is lehet. A betegség a kölykök 7 és 10 hetes korban fedezhető fel, 4 hónapos kortól már nem fordul elő.

Tartás

A Tibeti Masztiff tud akár lakásban is élni, ha jólképzett és eleget foglalkoznak vele. Ezek a kutyák nem túl aktívak bezárva.

Szüksége van a napi sétára. Séta közben a kutyának a láb vonalában vagy mögötte kell lennie, hogy a kutya fejében tudatosuljon, hogy a vezető mutatja az utat, és a vezető ember kell legyen. Ügyeljünk arra, hogy a csontok, az izmok és az ízületek a fiatal kutya esetében nem túlterhelendők, a növekedési szakaszban kerülendő a túlzott fizikai megterhelés.

Hány évig él

Körülbelül 10-11 évig.

Ápolás

A Tibeti Masztiff szőrét rendszeresen kefélni kell. Télen sűrű szőrzetet növeszt, amit az idő melegedésével egy hónap alatt el is hullat. Ilyenkor ajánlott a napi kefélés. A Tibeti Masztiff alkalmas a kutyaszőr allergiában szenvedőknek is.

Eredet

Az ősi tibeti masztiff már Krisztus előtt 1100-ban létezett. Ezekből a masztiffokból fejlődött ki a tibeti masztiff ma ismert fajtája, mialatt el voltak szigetelve Tibetben a Himalája hegyeiben évszázadon keresztül. A kutyákat a tulajdon őrzésére használták. Általában a nap folyamán megkötve tartották őket és csak éjszakára engedték el, és olyanra is volt példa, hogy egy kutya őrizött egy egész falut. A kutyák megkötését már kölykökkorban elkezdték, hogy fokozzák az agresszív temperamentumot. Az elszigeteltség akkor szűnt meg, amikor Angliába kezdték behozni őket az 1800-as években. Marco Polo így írta le a tibeti masztiffot: „magas, mint egy szamár és olyan erős a hangja, mint az oroszláné.” Manapság egyre népszerűbb mind az Egyesült Államokban, mind Angliában. A tibeti masztiffot először 2006-ban ismerte el az AKC (American Kennel Club).

 

Megnézem a Tibeti Mastiff Kenneleket >>