Takács Áron vagyok, a „Pilisi Török Pásztorkutya” kennel tulajdonosa. Tizennegyedik éve vannak pásztorkutyáim. Először közép-ázsiai juhászkutyáim voltak, majd évek múlva áttértem az Anatóliai Juhászkutya tartására és tenyésztésére.

Több mint 5 éve egy Török baráton keresztül sikerült hozzájutnom két eredeti Sivasból származó karabas (fekete fejű) török pásztorkutyához. Miután a kanok jelleme, természete lenyűgözött, hoztam melléjük egy szuka kutyát is, tenyésztési célból.

Így a párosításokból egy-egy almot törzskönyveztünk a Karakán klub segítségével.

Azóta is figyelemmel kísérem a magyar és a környező országokban létrejött Anatóliai juhászkutyák szaporodását és tenyésztését, munkában való részvételüket.

Törökországi utazásom és a fajta néhány éves tartása után, a fajtáról a véleményem, a tapasztalatom a következő:

A kangal minden kétséget kizárólag egy olyan pásztorkutya mely a mai napig sikeresen megőrizte őshazájának köszönhetően mindazt a tulajdonságát, amivel egy igazi pásztorkutyát jellemezhetünk.

A fajta talán világviszonylatban véve is, abban a ritka helyzetben van, még ha óriási mértékben vissza is esett Törökországban és Anatóliában a pásztorkodás, hogy nagy számban találhatunk sértetlen ősi genetikával rendelkező példányokat. Ennek a kivételes tulajdonságnak, adottságnak köszönheti a kangal, hogy a pásztorkodás terén nem sok vetélytársa akad.

Természetesen hazánkban és a környező országokban, kivéve az Erdélyi térséget, nem sokan használjuk a funkciójának megfelelően, de ahogy változik a világ, a fajta úgy alkalmazkodik a vele szemben elvárt követelményekhez.

Jómagam elsősorban, terület, lakóház, objektum, háziállat (ló, kecske, juh, nyúl, csirke) őrzésére használom őket. Másodsorban sportkutyaként, akár vadászkutyaként (hajtásokon) is kitűnően megállják a helyüket.

A sokoldalú használhatóság a kangal tulajdonságában rejlik. Nagyon temperamentumos, nagy mozgásigényű, mégis energiáját feleslegesen nem pazarló, önállóan döntést hozó, a gazdájához, a gazda családjához nagyon ragaszkodó kutya. A rábízott terület, háziállat szent és sérthetetlen a számára. Az időjárási viszonyokkal szemben igen ellenálló. Nagyon jól  tűri a hideget és a meleget is. Egynemű fajtársaival szemben nagyon domináns, ezért semmi esetre sem javaslom kis területen való tartásukat, összezárásukat.

Feleslegesen nem ugat, így egyáltalán nem zavarja a szomszédokat. Ha veszélyt érez, őrjöng, ordít is alkalmanként, de ahogy a veszély elhárul, pillanatokon belül megnyugszik. Nagyon stabil az idegrendszere, nem ijedős, félelmet nem igazán ismer, talán csak a gazdájával szemben vettem észre némi egészséges fenntartást.

Természetesen én elfogult vagyok a fajtával szemben, mindemellett nem ajánlom bárkinek a tartását. Mind megjelenésében, mind viselkedésében magában hordozza a tökéletes kutya összes jó tulajdonságát, de nem szolgalelkű egyed, hanem sokkal több annál – IGAZI PÁSZTORKUTYA.

A fajta leírása

Származás: Török Köztársaság

Védnökség: Törökország

Hasznosítás: Őr- és pásztorkutya

F.C.I. Besorolás:

II. Fajtacsoport – Pinscher és Schnauzer – Molosszus fajták – Svéd hegyi- és terelőkutyák. 2.2-es szekció – Molosszus fajták, hegyi típus, munkavizsga nélkül.

A fajta rövid történelme:

A nem európai eredetű pásztorkutyák legpontosabb elmélete szerint, így a török pásztorkutya, a Kangal is valószínűleg az ősi jószág örző kutyáktól származnak, melyek azon nomád törzsekkel vándoroltak, akik a primitív terelést gyakorolták Közép-Ázsiától Anatóliáig i.e. 10000-től i.u.1300-ig.

Úgy vélik, hogy az Anatóliai Pásztorkutya fajták jelenlegi formája, beleértve a Kangal pásztorkutyát is, visszavezethető az Ottomán Birodalom alapításának idejére, a 12. század elejére. A Kangal pásztorkutya az óta is bátran védi a juhállományt bármilyen vadon élő ragadozóval szemben kemény földrajzi és időjárási viszonytagságokkal rendelkező hazájában, Sivasban és a kelet anatóliai régióban.

Ma Törökország minden részén, ahol a hagyományos birkaterelés még mindig jelen van, a Kangal pásztorkutya ugyanazokat a jellemvonásokat mutatja, melyeket elődei képviseltek.

Általános kinézet és jellemvonások:

A Kangal egy molosszus típusú kutya. Alkata robosztus, még durva is lehet. Tömör test, vastag szőrrel borítva. A test téglalap alakú.

Magasság: Marmagassága 65-78 cm  +/- 2 cm tolerálással.

Fontos arányok: A fejhossz 39-40%-a a marmagasságnak. Koponya hossz 56-60%-a a fej hosszának. A koponya és az arcorri rész oldalnézeti vonalai eltérőek. A testhossz 10-12%-kal nagyobb, mint a marmagasság.

Temperamentum: A megbízott birtok vagy állomány őrzése közben durva, egyébként jóindulatú és békés természetű, bátor és méltóságteljes. Hű a gazdájához, és teljesen nyugodt a közelében. Vakmerő és megvesztegethetetlen.

1. FEJ:

1.1. Koponya: nem lehet lapos. Minden oldalról lekerekített legyen. „Orbital arches” láthatóak, de nem túl hangsúlyosak. A homloki barázda látható, de nem mély. A nyakszirt látható, de nem túl kifejező. Fej szélesség 52-57%-a a fej hosszának. A koponya hosszirányú mérete nagyobb, mint a koponya keresztirányú mérete. A koponya folyamatosan szűkül az arc régió felé.

1.2. Stop: a stop szög messze meghaladja a 90 fokot. A stop tisztán kivehető, de nem hangsúlyos.

1.3. Pofa: rövidebb, mint a koponya. Az arcorri rész hossza 40-44%-a a fej hosszának. Az arcorri rész szélessége azon a területen ahol a koponya régió az arcorri  régióba vált át 24-38%-a a fej hosszának. Pofa mélység azon a területen 32-36%-a a fej hosszának. A pofa tompa ék formájú, mely enyhén elvékonyodik az orr felé. Az arcorri rész vonal a stoptól az orrig finoman lejt.

1.4. Orr: nem lehet az arcorri rész vonala alatt vagy fölött. Nagynak kell lennie, megfelelő méretű orrlyukakkal. Az orr és az orrlyukak belső fal pigmentált kell, hogy legyen. Minden kutyának sötét pigmentálásúnak kellene lennie.

1.5. Ajkak: erősen a csont alaphoz tapadónak kell lennie. Közepes vastagságú. A felsőajak enyhén ráfed az alsó ajakra. Az ajkak érintkezése gyengén hangsúlyozott. Az alsó ajkak szorosak, az állkapocshoz erősen tapadóak kellene lenniük, és nem lelógók. Az ajkak szélei és nyálkahártyái pigmentáltak kell, hogy legyenek.

1.6. Állkapocs/fogak: Az állkapocs szépen kifejlett és erős kell, hogy legyen. Erős fogak. A fogak rendszeresen rendezettek az állkapocsban. Ollószerű harapás, tétre harapás vagy fordított ollószerű harapás elfogadott. Az első elő zápfog(P1) hiánya nincs hatással az értékelésre.

1.7. Szemek: nagy, mandulaformák. Nem kidülledő, se nem besüllyedt. A szem szín összhangban kell, hogy legyen a szőr színnel. A sötétebb szemek elfogadottabbak. A szemhéj szorosan illeszkedik a szemgolyókhoz. A szemhéj peremeknek pigmentáltaknak kell lenniük. A tekintet vakmerő és nyugodt kell, hogy legyen.

1.8. Fülek: egy képzeletbeli vonal magasságában vannak, mely összeköti az orr hegyét a szemhéj belső csücskével vagy kissé lejjebb. A fülek háromszög alakúak. A fülön lévő szőr jobb, ha egyezik az orcán lévő szőrrel. A fülek elülső éle, ha nem vágott, át kell, hogy fedje a fejet.

2. NYAK:

Közepes hosszú, 35-40%-a a marmagasságnak. A nyak felső vonala kissé íves, míg az alsó vonal egyenes. A nyak horizonttal bezárt szöge 35-40 fokos kell, hogy legyen. A nyak beleolvad a fejbe és a testbe, mindenféle éles átvezetés nélkül. A nyak bőre erősen kell, hogy tapadjon az izmokhoz. Nincs toka.

3. TEST:

3.1. Általános megjelenés: a test nem lehet zömök megjelenésében. Izmosnak, jól kapcsolódónak, és kiegyensúlyozottnak kell lennie. A testhossz 10-12%-kal nagyobb kell, hogy legyen, mint a marmagasság. Az egy fajta jellegzetesség, hogy a kutyák magasak a hátsó résznél, mint ahogy a far egészen 4%-kal magasabb lehet, mint a marmagasság. A hátvonal a marmagasságtól a farig nem egyenes, hanem enyhén megereszkedő. A hát középpontja 4-5%-kal alacsonyabb kell, hogy legyen, mint a marmagasság.

3.2. Marmagasság: Erőteljes, jól kapcsolódó és enyhén kiemelkedő.

3.3. Felső vonal: erős és széles, nem túl hosszú. Mozgás közben a felső vonalnak mindinkább egyhelyben kellene maradnia.

3.4. A hát mellkasi része: Izmos, erőteljes, jól kapcsolódik a marmagassághoz és az ágyékhoz.

3.5. Ágyék: Erőteljes, rövid, szukáknál kissé hosszabb lehet. Oldalról nézve kissé domború. Izmos, jól kapcsolódik a hát mellkasi részéhez és a farhoz.

3.6. Far: Középhosszú, 30-35% magassága a marmagasságnál. Izmos, jól kapcsolódik az ágyékhoz. A farvonal a vízszinttel 25-30 fokos szöget zár.

3.7. Bordák: Tágas kell, hogy legyen. A bordák körmérete 10-15%-kal nagyobb, mint a marmagasság. A mellkas mélység 33-45%-a a marmagasságnak. A mellkas szélesség (a lapockák mögött mérve) 27-37%-a a marmagasságnak. A bordák erőteljesek, és sosem hengerszerűek.

3.8. Mellkas: Izmos és erős. A mellkas csont hegye (gondolom a szegycsont) a marmagasság 65-75%-ánál helyezkedik.

3.9. Alsó vonal és has: A has kissé süllyedt. Az alsó vonal lassan emelkedik a szegycsonttól a csípő felé.

4. FAROK:

A farok felső vonala folyamatos vonalat alkot a farral. Ideálisan a faroknak a far magasságában kellene lennie, de lehet  5-10%-kal alacsonyabban is, mint a far magasság. A farok erőteljes az alapnál, míg a vége felé érve elvékonyodik. Nyugodt állapotban eléri a térdet függőlegesen, bár rövidebbnek tűnik, mert kissé kurtított a hegyénél. Az utolsó harmad görbülete lehet olyan erős, hogy kört formál. Mozgás közben a farok magasabban helyezkedik el, mint a hátvonal, kört formálva. (Ez a kör érintheti a hátvonal közepét, hordhatja a hát mögött annak érintése nélkül vagy majdnem vízszintes lehet az utolsó harmaddal kört formálva a hegyénél.) Kurtított farok nem kívánatos a hátvonal alatt, a test mellett.

5. VÉGTAGOK:

5.1. Mellsők: A mellső végtagok csontjai erőteljesek. A csukló kerülete 20-22%-a a marmagasságnak. Az izmok szikárak és kemények. A mellső lábak párhuzamosak. A könyök magassága 50-55%-a a marmagasságnak.

5.1.1. Vállak: Közepes hosszúságúak, jól illeszkednek a testhez. 45-55 fokos szöget alkot a vízszinttel. A váll hajlásszöge 90-110 fokos.

5.1.2. Felső lábak: Izmosak és erőteljesek kell, hogy legyenek. A test felé lejtenek. A felső lábak párhuzamosak.

5.1.3. Alsó lábak: A csontok erősek és az izmok szépen fejlettek. A könyök a test középső függőleges síkjával párhuzamos vonal mentén helyezkedik el. A könyök hajlásszöge 110-130 fokos. Mindkét könyök nagyon szorosan illeszkedjen a testhez és ne legyenek lazák.

5.1.4. Elülső lábfej: A hátulsó lábak vízszintes vonalában helyezkedjenek el. Erősek, jól kapcsolódóak kell, hogy legyenek.

5.1.5. Elülső csüd: Frontálisan nézve, a csüd a hátsó lábak tengelyén vízszintesen áthaladó vonal mentén található. 20-30 fokos szöget zár be a vízszinttel.

5.1.6. Mancsok: Kerekded. Az ujjak erősek lekerekítettek, és nem szétállóak. A karmok sötét pigmentálásúak. Világosabb szőrű kutyáknak világosabb kell, hogy legyen a karom is. A párnák rugalmasak, telik, kemények és pigmentáltak kell, hogy legyenek. Az úszó bőr szépen fejlett.

5.2. Hátsó végtagok: egymáshoz képest párhuzamosak. Erősek kell, hogy legyenek, de nem túl nehezek. Az állásnak rendesnek kell lennie, megfelelő szögekkel.

5.2.1. Felső lábak: Széles, izmos, erőteljes. A felső láb hossza 33%-a a marmagasságnak. Az ágyékkal párhuzamosak, ahogy a test középtengelyével is. Az ágyék 55-75 fokos szöget zár be a vízszintessel.

5.2.2. Alsó lábak: Izmos, erős. Az alsó lábak párhuzamosak egymáshoz képest. Az alsó lábak 110-145 szöget zárnak a felső lábakkal (térd).

5.2.3. Térd: Kemény és széles, harmonikusan végződik a hátulsó csüd felé. A térd magassága (talajszinttől az ízületig) 25-35%-a a marmagasságnak. A térd hajlásszöge 120-150 fokos.

5.2.4. Hátulsó csüd: Erős és jól fejlett. Magassága a térd magasságától függ. Farkasköröm jelenléte lehetséges.

5.2.5. Hátsó lábfej: Kissé hosszúkásabb, mint az elülső lábfej, a többi jellemző azonos az elülső lábfejjel.

6. JÁRÁSMÓD:

A járásmód elegáns és harmonikus kell, hogy legyen. Mozgás közben görcsös és megránduló mozgások nem lehetnek. A hátsóvonal mozgás közben lehetőleg mozdulatlan legyen. A hát domborítása mozgás közben nem elfogadott. A Kangal kedvenc járásmódja, a középtávú ügetés, míg a galopp nem jellemző. Ugyanakkor, ha a kutya galoppozik, az ugrások nagyok, de a galopp közönyös. Rossz járású kutyák végső értékelése lecsökkentendő küllemre való tekintet nélkül.

7. BŐR:

Közép vastagságú, jól illeszkedik a fejhez és a testhez. Nem lehet lebernyeg. A bőr színe függ a szőr színétől, de a bőr pigmentált kell, hogy legyen.

8. NYÁLKAHÁRTYA:

Minden látható nyálkahártya pigmentált kell, hogy legyen. A pigmentálás színe és intenzitása függ a kutya szőrének színétől. Sötét pigmentálás preferált a fajta minden elfogadott színével.

9. SZŐR:

Vastag és buja. Jól fedi a testet. Kissé rövidebb a fejen és a lábakon, mint a testen. Ne legyen selymes vagy vékony. Legyen durva. Az alsó szőrzet vastag és keményebb. mint a felső. A szőr hossza a marmagasságnál 3-7 cm, évszaktól függően.

10. SZÍN:

A szín a krémtől a sötétszürkéig minden árnyalatban előfordulhat. Az alap fehér szín nem megengedett. A test, tartós színű. Világosabb szín a lábakon, lehetséges sötétebb pöttyökkel, foltokkal. Csíkok elfogadottak, de nem kívánatosak. Fehér szín csak a mellkason és a farok hegyén megengedett, amennyiben a fehér terület átmérője nem haladja meg a 10 cm-t. A maszk jelenléte a fejen kötelező. A maszk legyen fekete a szem szintjéig, és világosabb a koponyánál. A fülek feketesége kedvezőbb. A farok hegye lehet fekete vagy fehér, de csak a farok utolsó 5 centimétere.

HIBÁK:

Minden, a fentiektől való eltérés hibának tekintendő, és a hiba súlyosságának értékelése a hiba arányával és a kutya egészségére és jó közérzetére gyakorolt hatásával van egyenes összefüggésben.

KIZÁRÓ HIBÁK:

• Túlnyúló, hátranyúló harapás, fanyar száj.
• Monorchism.
• Több mint, két P2 fog hiánya.
• Bármely fog hiánya a P1 és P2 kivételével.
• Ectropion és entropion.
• Fekete farok kör nélkül.
• Bármely szín, amely nincs fentebb megemlítve.
• Agresszió.
• Színes, vagy különböző színű szemek.