Egy élet margójára

Egyesek szerint Freud kutyaszeretete az egyre növekvő embergyűlöletével köthető össze. Szakmai életében viszályok és irigyek kísértették. 1920. januárjában legidősebb lánya, Sophie, meghal 26 évesen spanyolnáthában. 1923. júniusában unokája, Heinz meghal 4 évesen. 1920 és 1939 között tanúja volt a fasizmusnak és az antiszemitizmusnak Európában. 1933. júniusában, Németországban könyveit nyilvánosan elégették. Végül kiutasították a hazájából és halála után négy nővérét koncentrációs táborban kivégezték. Nem kevés oka volt jobban szeretni a kutyákat az embereknél…

Sok dolog, amit Freud a pszichoanalízis során megállapított a kutyák hatásairól, saját maga és páciensei javára is vált. Halála után unokája ezt mondta róla:

„Freud kényelmesnek találta lánya kutyájának, Wolfnak a társaságát. És későbbi életében, amikor a szájrákkal küzdött, szintén sokat segített neki Topsy, aki ugyanazzal a betegséggel harcolt. Topsyn keresztül láthatta ezt a betegséget és ez arra késztette Freudot, hogy megvizsgálja a félelmeit és a saját halandóságát.”

Az utolsó hónapokban mellette volt szeretett kutyája, az ágyában feküdt a másik oldalon. Ő biztosította Freudnak a kényelem egyetlen forrását. Freud a kutyáin keresztül felismerte a bennük rejlő értékeket, mint a tisztaság, az őszinteség és a becsületesség. „A kutyák szeretik a barátaikat és megharapják az ellenségeiket, nem úgy, mint az emberek, akik képtelenek a tiszta szeretetre és mindig keverik a szeretetet és a gyűlöletet a saját kapcsolataikban” – írta.

Egy dolgot csodált Freud leginkább a kutyákban, a szeretetre való alkalmasságukat ambivalencia nélkül. És az élet egyszerűségét, ami mentes a kibírhatatlan civilizációs konfliktusoktól, a létezés szépsége így lesz önmagában teljes. Rámutatott, hogy bár különböző fajokba tartozunk, az ember és a kutya között „van egy érzés, a meghitt affinitás, a vitathatatlan szolidaritásérzés”. Mint olyan sokan közülünk, akik életünket megosztjuk társállatokkal, Freud felismerte a szolidaritást, mint az egyik tulajdonságot, ami valódi barátságban egyesíti az embert szeretett kutyáival.

A legtöbb ember ma Freudot úgy látja, mint egy szivarozó alakot a múltból – egy a saját elméletek és a tudományos üldözés által felemésztődött briliáns elmét. De ahogy tudomást szerzünk a szeretetéről és a mély kapcsolatáról a kutya társaival kapcsolatban, egészen más szempontból, más perspektívából kezdjük látni ezt a csalhatatlan figurát: látjuk az emberségét.

Míg a terapeuta kanapéjának határozottan van helye a saját magunk megértéséhez vezető út mentén, ez gyakran egy olyan kutyaágyból kiinduló perspektíva, amely összehoz minket az emberségünkkel. Oly sok dologban tartozunk ezért hálával állat társainknak – akik támogatást nyújtanak nekünk nemcsak egy óráig, hanem azon túl is.

Archív felvételek, Sigmund Freud saját hangját hallhatjuk a videóban: