Anna Freud és kutyája Wolf
Amikor Freud lánya, Anna elmondta apjának, hogy vett egy kutyát, az apja nem igazán örült, mivel a több mint 70 éves Freud élete akkoriban nem volt alkalmas a kutyák társaságára, legalábbis Ő akkor ezt így gondolta. De gondolatai merőben megváltoztak, amikor lánya, Anna – aki hosszú sétáira gyakorta elkísérte – tulajdonosa lett Wolf-nak, a csodálatos és intelligens Német Juhásznak.
Freud pár hét elteltével mutatta ki első ízben, hogy örül a kutyának. Végül aztán annyira megkedvelte, hogy vadul szerelembe esett vele. Olyannyira, hogy 1925-ben Anna, dühös féltékenységében ezt írta:
„Nem adtam a papának ajándékot a születésnapjára, mert nincs megfelelő ajándékom jelenleg erre az alkalomra… csak egy vicces képet hoztam neki Wolfról, mert úgy gondolom, nagyon szereti őt.”
Freud kap egy kutyát
1928-ban Sigmund Freud lányának közeli barátnője egy gyönyörű chow-chow kutyával ajándékozta meg Őt. A kutyát Lun-Yünek hívták és Freud igaz barátja lett. Ezzel Sigmund Freud kutyássá alakulása teljessé vált.
Freud első kutyájával töltött idilli időszaka mindössze rövid 15 hónapig tartott. Tragédia történt, Lun-Yüt elgázolta egy vonat. A kutya elpusztult és Freud úgy gyászolta Őt, mintha ember lett volna.
7 hónappal később Freud úgy érezte érzelmileg képes az otthonába fogadni egy másik kutyát, Jofit, Lun-Yü nővérét.
Az 1930-as években Freud régi barátai és munkatársai közül már majdnem mindegyik halott volt, illetve külföldön vagy hadifogságban tartózkodott. Freud ezen időszak alatt kezdett eltávolodni feleségétől Marthatól. Nem csoda tehát, hogy Jofi Freud elválaszthatatlan társává vált kerek hét éven keresztül.
Még csak néhány hete voltak együtt, amikor Freud összehasonlította Jofit előző elválaszthatatlan társával:
„Már majdnem annyira hiányzik nekem, mint a szivarom. Ő egy bájos teremtés, vad, ösztönös, intelligens és mégsem függ annyira az embertől, mint gyakran másfajta kutyák.”
Jofi megérkezése után nem sokkal Freud Berlinbe látogatott, azért, hogy egy új protézist kapjon a daganatos állkapcsára. Felesége, Martha nem szerette a kutyákat, ami azt jelentette, hogy Jofit kennelben szállították. Freud szomorúan ezt írta a feleségének: „Valaki látogatja Jofit? Sokszor hiányzik nekem.”
Amikor a családi otthonban együtt volt a Freud család és nem volt aktív tevékenység a családban, Jofit kizárták.
Freud mindig ínyenc falatokkal kényeztette a kutyát és mivel gyakran tapasztalt fájdalmat, amikor beteg állkapcsával evett, Jofi végül majdnem minden alkalommal megette Freud egész vacsoráját és ez a tényező hozzájárult a kutya dundi alakjához.
Egy idő után az analízis fárasztóvá vált Freud számára, mert a rák nagyon fájdalmas volt, de Jofi ott ült vele, a beteg professzorral, egyik szeme az órán és bőséges ásítással, nyújtózással jelezte minden ülés végét, így Freud foglalkozása soha nem haladta meg az egy teljes órát még egy perccel sem. Jofi meglepően pontos időmérő volt.
A chow vigasztalta Freudot abban az időszakban is, amikor Freud fájdalmas műtétek sorozatán esett át. Egy alkalommal Freud ezt írta barátjának, Marie Bonaparte-nek:
„Jó lett volna, ha látod azt az együttérzést, amit Jofi mutatott irányomban ezekben a pokoli napokban – mintha mindent értene.”
Jofi 1937. január 11.-én halt meg. A német regényíró Arnold Zweig így foglalta mondatba az erős szomorúságot, amit Freud érezhetett akkor:
„Eltekintve a gyásztól, ami nagyon irreális, az ember azon töpreng, vajon mikor fog hozzászokni ehhez. De természetesen nem lehet könnyen túltenni magát az embernek 7 év meghittségen.”
További érdekes információk cikksorozatunk 3. részében.
Amennyiben tetszett a cikk és hasznosnak véled, kérlek, oszd meg, hogy minél több kutyaszerető emberhez, családhoz eljuthasson! Köszönjük!
.
További hasznos és értékes cikkek a kutyák szerelmeseinek a szerző hivatalos honlapján tekinthetők meg.
Keresd Vámosi Ildikó kutyás cikkíró, szerző hivatalos honlapját:
Http://ildikovamosi.hu/
🙂 Köszönöm, ha megtisztelsz a látogatásoddal! 🙂