Sigmund Freud (1856-1939) zsidó származású osztrák neurológus és pszichiáter, a pszichoanalitikus iskola megalapítója. Megjelent könyveit olvasva sok mindent tudhatunk már életéről, munkásságáról, elméleteiről, viszont úgy, mint „kutyást”, nem ismerhettük eddig.
A következő oldalakon, 5 fejezetre, valamint 9 részre bontva és korszakokra osztva bemutatjuk Sigmund Freud életének utolsó 15 „kutyás” évét a családi életével kombinálva, egy kis történelmi áttekintéssel együtt – vonzódását a kutyákhoz, a pszichoanalízisben betöltött szerepüket, valamint barátaik visszaemlékezéseiből megismerhetjük Freud énjét másképpen, mint ahogy eddig ismertük. Megtudhatjuk, hogyan vélekedett a „kutyás” Sigmund Freudról a „világ” akkoriban és hogyan vélekedik róla a mai időkben.
Induljon ez az érdekes „kirándulás”, az I. fejezet ezennel kezdetét veszi:
Freud és terápiás kutyái, Wolf és Jofi
Sigmund Freud nemcsak a pszichoanalízis atyja, de egyben úttörője a kutyás terápia bevezetésének. Utolsó éveiben a saját chowja, Jofi (a feljegyzések szerint Jofi volt az első terápiás kutya a világon) gyakran tartózkodott az irodájában a kezelések alatt és Freud észrevette, hogy Jofi jelenléte segített csökkenteni a feszültséget a szobában.
Freud úgy gondolta, Jofi nyugtató hatással volt az emberekre, különösen a gyermekekre és a serdülőkre. Freud azt is elismerte, hogy a kutya segített neki mentálisan felmérni a betegeket – írta Stanley Coren, az 1997-ben megjelent „Mit tudnak a kutyák?” c. könyvének „Egy kutyaszerető pszichológus” címet kapott fejezetében. Amikor a betegek nyugodtak voltak, Jofi melléjük ült és hagyta, hogy simogassák, de azoktól a páciensektől eltávolodott, akik szorongtak.
Freud azt tapasztalta, hogy a betegek nyíltabban és őszintébben válaszoltak a kérdéseire, mikor Jofi is jelen volt a kezelésen. És Jofi véleményét nem befolyásolta a színlelés, teljesen természetes volt. Mint ahogy Freud írta:
„A kutyák szeretik a barátaikat és megharapják az ellenségeiket, nem úgy, mint az emberek, akik képtelenek a tiszta szeretetre és mindig keverik a szeretetet és a gyűlöletet a saját kapcsolataikban.”
Abban az időben Freud bécsi irodáját megosztotta lányával, a szintén pszichoterapeuta Annával, és annak Német Juhász kutyájával. Roy Grinker pszichiáter szerint (aki együtt dolgozott Freuddal 1932-ben), amikor megszólalt a csengő, mindkét kutya kiszaladt az irodából és hangos ugatásba kezdtek.
Ha a páciensek a terápiás kezelések során hazudtak, Jofi észlelte és jelezte is Freud felé. Ha Jofi megkarcolta az ajtót a körmeivel, Freud azt mondta „Jofi nem fogadja el, amit mondasz, ezért kéredzkedik ki”. Amikor Jofi visszament a szobába, Freud azt mondta „Jofi úgy döntött, ad Neked még egy esélyt”.
Egyik alkalommal, amikor Dr. Grinker nagyon ideges volt, Jofi átugrott a fején és Freud azt mondta „Jofi annyira izgatott, hogy már képes felismerni a szorongás forrását”.
További érdekes információkat olvashatsz Freud kutyákhoz való kötődéséről cikkünk 2. részében.
Amennyiben tetszett a cikk és hasznosnak véled, kérlek, oszd meg, hogy minél több kutyaszerető emberhez, családhoz eljuthasson! Köszönjük!
.
További hasznos és értékes cikkek a kutyák szerelmeseinek a szerző hivatalos honlapján tekinthetők meg.
Keresd Vámosi Ildikó kutyás cikkíró, szerző hivatalos honlapját:
Http://ildikovamosi.hu/
🙂 Köszönöm, ha megtisztelsz a látogatásoddal! 🙂
