„David Cronenberg – Dangerous Method” vagyis Egy veszélyes módszer (ha félsz a kutyáktól)
Különös módon, Freud kiemelkedő életrajzírója, Peter Gay minimalizálta a kutyák szerepét Freud tárgyi és gyakorlati életében egyaránt. „Freud: A Life for Our Time” („Freud: Egy élet a mi időnkben”) c. könyvében egyetlen oldalt szentelt ennek a témának. Gay azt írja Freudnak első kutyájához, Lun-Yü-höz való kötődéséről: „Attól kezdve Freud és az egymást követő chowk, főleg az ő Jofi-ja, elválaszthatatlanok voltak. Az analitikus üléseken a kutya nyugodtan ült a kanapén, a páciensek lábánál.”
A Freud család kutyái:
Nincs elsődleges forrása ennek a történetnek, Allan Showalter hallotta ezt a tanárától, Roy Grinkertől. Grinker együtt dolgozott Freuddal 1933 és 1935 között egy új pszichiátriai programon egy Chicagó-i kórházban.
Showalter ezt írja Freudról és az „átkozott” kutyáiról:
„Freud és lánya, Anna (aki szintén analitikus volt) mindkét kutyája (Freudnak volt egy Jofi névre hallgató chowja és Annának pedig egy nagy Német Juhász kutyája, akit Wolfnak hívtak) kiszaladt az irodából a közös várótermen át egészen az ajtóig és mindketten hangosan ugattak, amikor valaki csengetett. A farkaskutya azonnal elkezdte szagolgatni Dr. Grinker nemi szervét. Grinker arról számolt be, hogy ennek következtében minden alkalommal, mikor belépett Freud irodájába magas szintű kasztrációs szorongás vett rajta erőt.”
Egyéb:
„Freud szemináriumán, a „farkaskutya” egy alkalommal Grinker mellett feküdt és ugatott, de Anna Freud azt mondta neki, hogy a kutya „tökéletesen biztonságos”. Egy kis szünet után Anna folytatta azzal, hogy természetesen, amikor a kutya fiatalabb volt, szokása volt juhokat kibelezni. Aztán Anna megismételte, hogy a kutya mára már „tökéletesen biztonságos”. Végül Anna azt tanácsolta Grinkernek, húzza meg a kutya farkát, hogy ne ugasson tovább. Grinker úgy döntött, hogy nem követi ezt a javaslatot.
Ez egy kicsit szkeptikus történet, beleértve azt a tényt, hogy Anna Freud kutyája úgy van leírva, mint „farkaskutya”, amikor is Ő egy Német Juhász kutya, akit Wolfnak hívtak. És a pszichoanalitikus Ernest Jones, Freud korai hivatalos életrajzírója egy hasonló találkozást élt át Wolffal, mondván „A kutya őrült iramban szaladt felém és kitépett egy darabot a combomból.” Válaszul Freud megjegyezte, hogy a kutyák ösztönösen megérzik és megismerik azon személyeket, akik nem szeretik őket vagy félnek tőlük.”
Freud kutyája, mint időmérő
Az a tény, hogy Jofi állandóan részt vett a terápiás üléseken, mint néző, több forrásból származik.
A londoni „Guardian” napilap szerint:
„Az analízis fárasztóvá vált Freud számára, mert a rák fájdalmas volt, de Jofi ott ült vele, a beteg hallgatóval, de az egyik szeme az órán, bőséges ásítással és nyújtózással jelezve minden ülés végét, így soha nem haladta meg Freud foglalkozása a törvényes órát egy perccel sem.”
A pszichológus, Stanley Coren gyakran ír a kutyák viselkedéséről és intelligenciájáról az „Mit tudnak a kutyák tudnak” c. könyvének egy részletében:
„Freud úgy érezte, hogy a kutyáknak van egy különleges érzékük, amely lehetővé teszi számukra, hogy pontosan megítéljék a páciensek jellemét. Emiatt a kedvenc chow-chowja, Jofi részt vett minden terápiás ülésen; Freud elismerte, hogy gyakran függött Jofitól a jelenlévő páciens elmeállapotának értékelésénél. Azt is érezte, hogy a kutya jelenléte a terápiás üléseken nyugtató hatással van a betegeire.
Jofi figyelmeztette Őt, ha bármilyen stressz vagy feszültség volt található a páciensben. Jofi viszonylag közel feküdt a nyugodt betegekhez, de az iroda másik végében maradt, ha a beteg feszült volt. Jofi segített a nagy pszichoanalitikusnak eldönteni, hogy egy terápiás ülést mikor fejezzen be, Jofi felkelt és elindult az ajtó irányába, pontosan, amikor letelt az egy óra.”
Túlbuzgó őrkutya?
Egy alkalommal Freud figyelmeztette az egyik betegét, hogy a chow-chow-hoz óvatosan közelítsen. A páciens ügyet sem vetett a figyelmeztetésre és kényelmesen odasétált Jofihoz, de mint Anna is, versenytársat talált Freud kutyájában: „Mérges voltam a munkamenet végén, mivel Jofi járkálni kezdett és úgy éreztem, hogy a professzort jobban érdekelte Jofi, mint az én történetem.”
És Grinkeren keresztül Showalter újra:
„Jofi, Grinker lábai mellett feküdt a kanapé végében és ahogy a kutyák szoktak csinálni, felállt, odament az ajtóhoz és a lábával megkarcolta azt, hogy engedjék ki. Ha Jofi megkarcolta az ajtót a lábával, Freud azt mondta „Jofi nem fogadja el, amit mondasz”. Amikor a kutya később a semmiből újra visszament a szobába, Freud azt mondta „Jofi úgy döntött, ad még egy esélyt.
És egy másik történet: Egy alkalommal mikor Dr. Grinker érzelmei teljében volt, hogy pontosan Grinker szavait idézzük, „az átkozott kutya átugrott a fejemen” és Freud azt mondta „Jofi annyira izgatott, hogy már képes felfedezni a szorongás forrását.”
Ez a történet fényt derít Freud „igazi” személyiségére. A címe egy ironikus utalás „David Cronenberg – Dangerous Method” művére, mely egyszerre kísérli meg bemutatni azt, hogyan alakult át a pszichoanalízis puszta elméletből a gyakorlatban használt terápiás eszközzé.
Cikksorozatunk 7. része is tartogat bőven érdekességeket, ajánlom figyelmedbe!
Kérlek, oszd meg ezt a bejegyzést barátaiddal és másokkal is, hogy minél több emberhez eljuthasson! 🙂 Köszönjük! 🙂
.
További hasznos és értékes cikkek a kutyák szerelmeseinek a szerző hivatalos honlapján tekinthetők meg.
Keresd Vámosi Ildikó kutyás cikkíró, szerző hivatalos honlapját:
Http://ildikovamosi.hu/
🙂 Köszönöm, ha megtisztelsz a látogatásoddal! 🙂