“… egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
Antoine de Saint-Exupery

A következő cikk szeretett kutyáim tiszteletétől indíttatva született.

A következőkben leírtak kutyára és macskára egyaránt vonatkoznak.

Sok ember számára egy kiskutya a karácsonyi hangulat szimbóluma. Egy kiskutya maga a túláradó energia, a kíváncsiság, az ártatlanság, a feltétel nélküli szeretet és a jövő reménye. E tulajdonságok mind-mind olyan különleges “ajándékok”, melyeket sokan szeretnénk egymásnak adni, egymás felé közvetíteni. Ebben az egyre inkább elszemélytelenedő és erőszakos világban a Karácsony ünnepe az élet fontos értékeire emlékezteti az embereket, mert ha a remény és szeretet jelen van, az öröm magától értetődik. Sok embernek egy ártatlan, hűséges és szerető kiskutya testesíti meg ezeket az oly fontos értékeket.

Mi több, a média is ezt sugallja az emberek felé, sok hirdetésben visszaköszön ez a fajta társított bensőséges kapcsolat, képek sorozata a hangulatos családi karácsony reggelről, jelenetek, melyben egy ártatlan kölyökkutya félelemtől tágra nyílt szemekkel kukucskál ki egy díszdobozból. A jelenet folytatásaként a kiskutya egy teljesen idegen környezetben ijedten szemléli maga körül a világot, a boldog gyerekek ölükbe veszik és puszilgatják, örülnek az „élő ajándéknak”, a szülők mindezt a háttérbe vonulva szeretettel teli nézik végig. Idillinek tűnhet, de… mi lehet a baj ezzel a képpel?

Leginkább az, hogy ez csak egy reklám, egy fikció, mely a karácsony ünnepének szimbolikus szellemiségét tükrözni született meg és az emberek érzelmeire apellálva egy kis melegséget próbál csepegtetni a szívekbe. Többekben felvetődhet a kérdés, mi ezzel a probléma?

Egyetlen egy dolog. Sajnos, az így Karácsonyra „élő ajándékként” kapott kölyökkutyák további sorsa drámai. A földkerekség minden tájának állatokkal foglalkozó viselkedés szakértői, a különböző fajtamentő csoportok, a kutyaoktatók, az állatorvosok, az állatvédő aktivisták, az ebtenyésztő szervezetek, a jóérzésű és elkötelezett tenyésztők mind egyetértenek abban, hogy egy kutya- vagy macskakölyök nem adható „élő karácsonyi ajándék” gyanánt.

Íme, néhány ok, miért ne adj élő állatot karácsonyi ajándékként:

Ha rákattintasz a “+” jelre, lenyílik a doboz és lehetőséged lesz elolvasni az adott témához kapcsolódó hasznos információkat!

Karácsony reggelének hangulatától megijednek és félnek a kiskutyák
A kutyakölykök – csakúgy, mint az ember gyermekek életük során – több fejlődési szakaszon mennek keresztül. A kutyák viselkedését kutató szakértők szerint egy kiskutya fejlődési folyamatán belül az első félelem/elkerülés időszak nagyjából a 7 és 12 hét közötti időszakban következik be.

A legtöbb tenyésztő egyetért abban, hogy ezen időszak a megfelelő arra, hogy a kölyökkutya az új családjába költözzön. Amikor a kiskutya elhagyja a szülői házat és az új családjába kerül, elindul az új gazdikkal való ismerkedés majd kötődés folyamata. Nagyon fontos, hogy ebben a kiszolgáltatott időszakban a kiskutyát ne érje túlzott stressz. Az első félelem/elkerülés időszakában átélt félelmeket a későbbiekben még a jól irányított, tartós képzéssel és a viselkedés módosító technikák alkalmazásával is nagyon-nagyon nehéz legyőzni. Más szóval az ezen időszakban átélt traumatikus „élmények” felnőttként is tartós hatással lehetnek a kutya személyiségére.

A kiskutya azon tapasztalatai, amikor elválik az anyjától és a testvéreitől, ahogyan megérkezik az új otthonába, és amikor első ízben találkozik az új családjával mind tartósan befolyásolják a továbbiakban az emberhez való kapcsolatát, a bizalmat és a kötődést. A kiskutyát nyugodt és csendes időszakban és körülmények között kell bevezetni az új otthonába, nem hangos zajok, villogó fények, csörgő telefonok és rokonlátogatások kereszttüzében. A kiskutya fejlődési szükségleteit tekintve a karácsonyi ünnepkör a legrosszabb idő egy új családba való kerüléshez.

Az időzítés rossz értékekre tanítja a gyermekeket
Sok család értékeli az állattartást, részben azért, mert a gyermekek sokat tanulhatnak a kedvencek mellett a felelősségről, a szeretetről, a hűségről és más élőlények tiszteletéről. De semmiképpen sem karácsonyi ajándék gyanánt, mivel a karácsonyi időzítés rossz értékre tanítja meg a gyermekeket. Tudható, hogy mi történik a karácsonyra kapott ajándékokkal… a gyermekek pár hónapon belül megunják vagy elfelejtik őket, esetleg az ajándékba kapott játék eltörik vagy meghibásodik és már nem is lesz annyira izgalmas, mint az első napokban. Az izgalom elkerülhetetlenül elmúlik és az egykor oly vonzó ajándék már nem is tűnik számukra olyan vonzóak, végül eldobják, mert felváltja valami újabb játék, ami csábítóbb.

Egy élő kiskutya nem ugyanabba a kategóriába tartozik, mint egy karácsonyi játék. A gyermeknek meg kell tanulnia, hogy egy élő és lélegző kiskutya került a családba, egy új családtag, aki egyrészről sokat fog adni, másrészről pedig, akinek meglesznek a saját szükségletei, ugyanúgy, mint a család többi tagjának. A kiskutya maga egy kötelezettségvállalás, aminek eleget kell tudnia tenni. Arra a kiskutyára, aki ajándékként kerül a karácsonyfa alá, a gyermekek nagyobb valószínűséggel gondolnak tárgyként, dologszerű játékként, nem pedig családtagként és nem fogja őket az egyik legértékesebb leckére megtanítani, vagyis arra, hogyan tanulják meg egy kiskutyától az élőlények iránti tiszteletet és szeretetet.

Egy felelős tenyésztő nem küld új családba kiskutyát a karácsonyi ünnepek idején
Felelős tenyésztők, akik tisztában vannak ezen időszakban a kiskutyák sérülékenységével, nem küldenek kiskutyát új családba a karácsonyi ünnepek idején. Ha mégis találkozol kiskutyákat kifejezetten karácsonyi szöveggel hirdetőkkel, biztos lehetsz benne, hogy nem ismerik eléggé a kutyák viselkedését és fejlődését, különben nem üzletelnének velük kifejezetten karácsonyi ajándék gyanánt.

Érdemes olyan tenyésztőt keresni, aki eléggé ismeri a kutyákat és a fajtát, melyet tenyészt, így ragaszkodni fog ahhoz, hogy abban az időben kerüljön a kiskutya az új családjába, amikor az a kölyöknek a legkedvezőbb. Ha az általad kiválasztott kiskutya tenyésztője nem ragaszkodik a fent leírtakhoz, akkor olyan tenyésztőtől akarsz kiskutyát vásárolni, aki vagy nem tudja ezeket a fontos információkat, vagy nem törődik eléggé a kiskutyájával, lehetséges, hogy csak “árucikként” tekint rá. Azt javasoljuk ilyen esetben keress helyette más tenyésztőt.

A kiskutya egy életre szól – aki folyamatos foglalkozást igényel, különben kezelhetetlenné válhat
Sok ember számára kutyatulajdonosnak lenni romantikus és különleges. Gyakorlott kutyatulajdonosként megerősíthetem, hogy ez így van. A meleg és szerető kedvességgel társított karácsonyi időszakban ez a romantika eltúlzottá válhat. Olyan emberek, akiknek nem voltak kutyáik még azelőtt, illetve, akiknek azért nem voltak kutyáik, mert még maguk is gyermekek, vagy már nagyon régen volt kutyájuk, gyakran nincsenek teljesen tisztában azzal, hogy mennyi munkával jár egy kiskutya nevelése, hogy jó felnőtt társunkká válhasson. Mindenki szeme elé bevillannak olyan képek, amikor a kutya és a gazdi sétálnak, vagy játszanak egy parkban, vagy kirándulnak a természetben, vagy a gazdi a hűséges társ segítségével vadászik, de arra csak kevesen gondolnak, hogy mennyire hihetetlenül sok munka egy kiskutya szocializációja, majd további képzése, hogy felnőttként végül felhőtlenül élvezhessük a társaságát.

Ellentétben a macskákkal, akiknek általában nem kell kiterjedt szocializáció és képzés, a kutyák legalább egy ember részéről – aki kész megfelelő módon az elvárt viselkedésformákra megtanítani őket – óriási elkötelezettséget igényel. Sok felnőtt emlékszik vissza gyermekkorából szeretett kutyájára, a család hűséges társára, akit úgy tűnhetett, nem kellett képezni, mert mindig azt tette, amit vártak tőle. De a felnőttek abban az időben még gyermekek voltak és nem feltétlenül láttak minden munkát, amit a szülők vagy mások tettek azért, hogy a család szeretett kutyája szocializált és engedelmes legyen.

Ezt az elgondolást – a kutyák viselkedésével és képzésével rendszeresen foglalkozó szakemberek – Lassie-szindrómának hívják. Azaz, mindenki azt reméli, hogy a leendő kutyája automatikusan, mindenféle foglalkozás és képzés nélkül tudni fogja majd, hogyan kell viselkednie az emberek társaságában. Más szóval, szeretnének egy olyan kutyát, mint Lassie. De a filmben Lassie egy kitalált karakter volt, a valóságban pedig egy igencsak képzett kutya. Mesterkiképzője pedig Rudd Weatherwax, aki az amerikai televízió- és filmtörténelem egyik legszorgalmasabb és legsikeresebb professzionális állat trénere volt. Rudd az egész életet Lassie folytonos képzésével töltötte, hogy megtanítsa őt azokra a dolgokra, amelyek a “Lassie” kutyáról szóló történetekben spontánnak tűnnek. A nem valós, kitalált karakterű kutya valójában ilyesmi.

A valós kutyáknak viszont szükségük van szocializációra és további foglalkozásra, képzésre, ezzel a legtöbb tulajdonosnak tisztában kellene lennie, mert a kutyának meg kell tanítani, hogy ne rágja szét a bútorokat, a cipőket, meg kell tanítani neki, hogy ne harapva játsszon, azt is, hogy ne ásson nagy gödröket az udvarban és a kertben és azt is, hogy odajöjjön, amikor a gazdi hívja. Meg kell tanulnia, hogy ne lopja el az élelmiszert az asztalról, hogy szépen menjen, és ne húzzon pórázon, meg kell tanulnia hagyni a körömvágást és a szőrzet állandó gondozását, meg kell tanulnia nem szétszedni a tollpárnát és nem ellopni a gyermekek játékait, meg kell tanulnia az alapvető parancsokat, mint ül, áll, fekszik és helyben marad, míg a gazdi nem mond mást. Meg kell tanulnia, hogy ne rohanjon ki előttünk a bejárati ajtón, vagy ne ugorjon ki azonnal az autó nyitott ajtaján, csak ha megengedjük neki… mindezek a dolgok és még sok más is nem “természetes” viselkedésformák, mindezekre azon tulajdonosoknak (vagy kutyaoktató szakembereknek) kell megtanítani a kutyát, akik hajlandóak fáradtságot nem kímélve ezzel tölteni az idejüket.

A tulajdonosok ismeretei arról, hogy mennyi munka szocializálni egy kiskutyát, folyamatosan foglalkozni vele, hogy megfelelően beilleszkedjen a családba és a továbbiakban is mennyi munka az elfogadott viselkedésre megtanítani, a fő tényező, mely hozzájárul egy hatalmas problémához, a kamasz és fiatal felnőtt kutyák problémájához, akiktől a megszerzéstől számított első éven belül megváltak a tulajdonosaik. A szocializálatlan és képzetlen kiskutyák is aranyosak és természetesek lehetnek, de sokan csak pár hétig tolerálják őket, vagy még addig sem, mert elkezdenek kellemetlenkedően viselkedni, ami komoly problémákhoz vezet és előbb vagy utóbb veszélyessé is válhatnak a családjukra és a szomszédokra nézve.

Az előbbiekből következően sajnos előfordul, hogy a 7 és 14 hónap közötti kutyát mindezért bántja a frusztrált tulajdonos vagy egyenesen elviszi az állatorvoshoz, kérve, hogy altassák el, mert egy “ellenőrizhetetlen” viselkedésproblémás kutyává vált. Vagy talán beadja egy menhelyre, ahol halvány reménye lehet új családot találni. (Valószínűleg senki nem akar egy szocializálatlan, viselkedési problémákkal küzdő kutyát maga mellé társnak, vagyis talán egy-két ember, ha akad, aki kihívásként tekint rá, de ez nagyon ritka manapság.) Ebben a korban egy képzetlen kutya egy kifejlődött, fegyelmezetlen kamasz, aki lehet, hogy megharapott már egy családtagot vagy megszökött és elütötte egy autó, vagy már többször adoptálták, de mindig visszakerült a menhelyre.

Ezeknek a tragikus sorsú kutyáknak, vagyis az “ember legjobb barátjának” nevezett csodálatos kutyáknak esélye sem volt. Annak ellenére, hogy természetes élettartamuk sem hosszú idő, statisztikák igazolják, hogy a világ kutyáinak majdnem fele soha nem éri el a második születésnapját. Úgy halnak meg, hogy elszöknek a tulajdonosoktól és éhen halnak, vagy a tulajdonosok állatorvosok segítségével halálba segítik őket, vagy miután elszöknek a tulajdonosoktól más kutyákkal való harcban halálos sérülést szenvednek vagy elütik őket az autók, vagy a tulajdonosok menhelyre adják őket, ahol szintén elaltatják őket. Más szóval, sok-sok kutya haláláért egyenesen a tulajdonosok a felelősek, akik nem értették meg, hogy miért kell folyamatosan foglalkozni a kiskutyával, miért kell szocializálni és folyamatosan képezni a kiskutyát, vagy akik megértették, de nem tettek mindezért semmit sem.

A legjobb dolog, amit tehetünk

a kutya nem karácsonyi ajándék

A “karácsonyi kiskutya” gyakran impulzusvásárlás, a szeretet, a feltétlen adni akarás és a nagylelkűség szellemében, amíg tart a szezon… de kemény önértékelés nélkül, mely olyan kérdéseket vet fel, hogy megvan-e az idő, megvannak-e az energiák és megvan-e a hajlam, hogy egy kiskutyát elkötelezettséggel vállalni és nevelni tudjon. Jobb az új kiskutya érkezését egy kevésbé érzelmi töltetű évszakra időzíteni, amikor a döntés, hogy egy kiskutya érkezzen a családba alapos megfontolás tárgyát képezi, és nem érinti a szezonális jólelkűséget, ami elhalványul kicsit, miután a fán a fények kialszanak.

“Karácsonyi kiskutya” helyett adj hasznos ajándékot gyermekednek, melyből sokat tanulhat a kutyákról

Egy “karácsonyi kiskutya” helyett válassz inkább más ajándékot gyermeked számára. Olvasni jó, ez főképp igaz a mai modern, számítógépes, mobiltelefonos, tabletes, multimédiától hemzsegő világban, amikor a gyermekek alig olvasnak, vagy soha, ezért ajánlunk könyvet ajándékként. Ha kisebb gyermekről van szó, nagy hasznát veheti a kutyás kifestőkönyveknek, kutyákról szóló verses könyveknek, kutyás történetekről szóló könyveknek. Nagyobbaknak és felnőtteknek hasznosak lehetnek olyan kutyás könyvek, mint egy szép és megható vagy izgalmas kutyás regény, olyan könyvek, melyekből kiderül, hogyan válasszuk ki családunk számára az életmódunk és a kutyával való foglalkozásra szánt idő figyelembevételével a megfelelő kutyafajtát, hasznosak és érdeklődésre tartanak számot a kutyafajtákat bemutató könyvek vagy akár egy előfizetés valamely kutyás folyóiratra. Az itt említettek mind-mind hasznos kutyás karácsonyi ajándékok, melyből sokat tanulhat a megajándékozott gyermek és a felnőtt egyaránt. Az ajándék könyv kiválasztását segítendő ajánljuk figyelmedbe kutyás könyvajánlóinkat. Böngésszetek listáinkból és ha választottatok könyvet, meg is vásárolhatjátok a könyv alatti linkre kattintva!

Könyvajánló gyermekeknek.

Könyvajánló felnőtteknek I.

Könyvajánló felnőtteknek II.

Ha kiválasztottad és megvásároltad az immár nem „élő” ajándékot, csomagold be csodálatosan és tedd a fa alá. Ahogy a családtagok bontogatják a különböző ajándékokat, az örömük nőni fog. És fokozatosan megérted, hogy a meghittség, a szeretet és az öröm egy “karácsonyi ajándék kiskutya” nélkül is jelen van.

Majd, miután elmúltak az ünnepek, a család elkezdheti tervezni egy kiskutya beszerzését, megvitatva és kiválasztva együtt a megfelelő fajtát, majd jöhetnek az érdeklődések a fajta elismert tenyésztőinél, kiválasztva azt az egy tenyésztőt, aki minden tekintetben megfelel az elvárásoknak. És a kiskutya kiválasztása, ami az egyik legfontosabb, hiszen az első pillantás már meghatározó. Ha ez is sikerült, ha megvan a szimpátia és a vonzalom a család és a leendő kiskutya között, már csak a feszült várakozás van hátra, hogy végre magához ölelhesse a gyermek és a család az annyira áhított kiskutyát.

Ez egy csodálatos közös családi projekt, hogy elkezdődhessen egy más élet egy régóta várt új családtaggal! Csodálatos lesz, melyből minden családtag csak profitálhat, ha megfelelően szocializálják és foglalkoznak a kiskutyával, míg fel nem nő és azután is. Az édes kutya sok-sok szeretetet fog adni és ez hosszú távon egy jobb kezdet, mint egy “karácsonyi ajándékként” kapott kutyával lett volna. Az így kiválasztott és a családba ily módon bevezetett, szocializált és folyamatosan képzett kiskutya hosszú távú családi társsá válik, és nem növeli majd az amúgy is magas tragikus statisztikát.



Kérlek, oszd meg ezt a bejegyzést barátaiddal és más kutyabarátokkal is, mert számukra is hasznos lehet! Köszönjük! 🙂



.



További hasznos és értékes cikkek a kutyák szerelmeseinek a szerző hivatalos honlapján tekinthetők meg.

Keresd Vámosi Ildikó kutyás cikkíró, szerző hivatalos honlapját:
Http://ildikovamosi.hu/

🙂 Köszönöm, ha megtisztelsz a látogatásoddal! 🙂