Végre elérkezett az idő! Már 5 napja egyfolytában figyelek és most végre elkezdődött! Reggel 8 óra van, ülök egy széken, kialvatlanul és türelmesen várom az érkezőket. Türelmesen? Á, ez per pillanat nem a legjobb szó erre, mert legalább száz különféle szóval tudnám leírni, amit jelen pillanatban érzek és gondolok. Tűkön ülök… de nem mutatom! Csak nyugodtan, hiszen a kutyámnak a nyugalom most a legfontosabb, hogy mellette legyek és támogassam. Nagy izgalommal és némi félelemmel vegyesen várom a csodát… az új életek születését!

Ezer kérdés fogalmazódik meg bennem, közben, míg figyelem a szülés előtti pillanatokban a kutyám. Remélem, minden rendben lesz a szülés folyamán? Remélem, mindenki megszületik majd épen és egészségesen? Remélem, nem lesz komplikáció? És nem végződik császármetszéssel a szülés? És vajon hány lány születik majd? És hány fiú? És milyenek lesznek? Szépek, erősek, egészségesek? Milyen lesz az arcuk? Milyen lesz a testük? Nagyok lesznek? Vagy kisebbek? És milyen anya lesz az én drága kutyám? Kíváncsi vagyok és izgatott!

És nyugtatgatom őt, akinek annyira természetes minden, mintha már többször átesett volna rajta, pedig még csak most első ízben, mégis ösztönből tudja, mit kell csinálnia. És megérkezik az első kölyök, kint van. Egy új élet született a világra. A mamája bontogatja, nyalogatja, már most szereti. Kézbe veszem, megtörölgetem, közben sír, de ez csak jó. Nézem őt, annyira ártatlan és törékeny ez a kis szuszogó és mocorgó élő csoda itt a kezemben! Közben megnyugszik, megpuszilom, csodás illata van, annyira baba szaga. Édes kicsi baba, köszöntelek ezen a világon! Az anyukája jön és nyalogatja, már most kötődnek egymáshoz. De nincs idő elmélyedni, mivel megszületni készülődik a következő kölyök. A kicsit gyorsan infra lámpa alá teszem, hagy száradjon fel szépen és melegedjen. Az előbbi csoda újból megismétlődik, és újból, és újból… összesen 8 x. 8 édes, puha, csodálatosan szép, baba illatú kiskutya érkezett a világra. A drága anyuka ügyes volt! Annyira büszke vagyok rá! Boldogok vagyunk mindketten, és egy ilyen nehéz nap után, fáradtak is. A kicsik csodálatosak, erősek, egészségesnek tűnnek, és már mindannyian szopnak, anyukájuk féltőn vigyáz rájuk. A nehéz időszak most kezdődik számomra és az anyuka számára is. A kiskutyák életében az első pár hét a legnehezebb.

Átéltem ezt a csodás élményt már néhányszor az elmúlt 20 év alatt. De az én szeretett kutyám életében ez az első főszerep. Az anyai érzéstől nincs szebb a földön. Csodálom a csodát, mit a természet alkotott és csodálom az új életeket, a kis mocorgó, szuszogó babákat, akik a szememben annyira szépek. Gyönyörködöm bennük. És tudom, hogy a jövőjük most már az én kezemben van. Elkötelezettséget érzek és a felelősség súlyát. És vállalom… és csinálom… és fáradt vagyok a végletekig… és elgyötört a nem alvástól, az éjszakázástól, de csinálom tovább, mert szeretem őket és felelősséggel tartozom értük! És elindul a körforgás, meghatározott időközönként szopnak és alszanak, szopnak és alszanak. Megindulnak fejlődni szépen, fokozatosan. Egy élmény látni, ahogy nőnek. A szemem láttára lesz mindössze pár hét alatt nyolc tenyérnyi kiskutyából nyolc szaladgáló pici medve, akik már sehogy sem férnek el a tenyeremben. Tevékenyen telnek a napok… a hetek.

Öt hét múlva, ülök a szobában, bőven a földön, a szőnyegen és gyönyörködöm! Köröttem a macikutyák mászkálnak, szaladgálnak, játszanak. Anyukájuk le sem veszi róluk vigyázó szemeit, majd ő is bekapcsolódik a játékba. A babák nagyot nőttek, elindultak, szépen esznek és percről-percre fejlődnek. Figyelem, ahogy játszanak egymással, harapják egymást, próbálgatják az erejüket, birkóznak! Engem sem kímélnek, húzzák a nadrágom szárát, a pulóverem ujját, harapják pici fogaikkal a kezem és a lábujjaim! Ugrálnak rám, az ölembe másznak, nyalják a kezem, az arcom. Felveszem őket, nem bírok el egyszerre 8-at, hogy is bírnék, most már kettőt sem egyszerre. Egyenként mindenki sorra kerül, megkapja a maga szeretet adagját és nagy-nagy pusziját többször is! Figyelem őket, ahogy változnak, fejlődnek, figyelem, ahogy szedik a lábaikat, minden nappal egyre gyorsabban és egyre messzebb. Figyelem az értelmük nyiladozását! Testvérek, mégis mindannyian különböző személyiségek! Számomra annyira édesek és csodálatosak! Nagyon szeretem őket! Anyukájuk még mindig hihetetlenül gondoskodó és nagyszerű anya, de most már tőlem függ a kicsik további fejlesztése. És én mindent próbálok ezért megtenni, ami erőmből telik.

Hamarosan eljön az idő, hogy szeretett kiskutyáimnak új, szerető családokat kell keresnem. Levelek, üzenetek, telefonbeszélgetések végeláthatatlan sűrűje érdeklődőktől, akikből ki kell választanom minden baba számára az új, igazi, szerető gazdit. Látogatások, első találkozás, szimpátia, barátkozás, annak, aki el tud jönni, mert sokan túl messze vannak hozzá, hogy látogatást tegyenek és megismerjék a kiválasztott babájukat. Ezért ők sok-sok képet kapnak tőlem a kicsiről és beszámolót, folyamatosan, míg meg nem érkezik hozzájuk. A leendő új gazdik legtöbbje először még csupán egy ismerős, de remélem, a barátaim lesznek hamarosan, hiszen a közös kiskutyánk révén megosztjuk egymással az egész további életét. De addig is sok foglalkozás és nevelés szükségeltetik minden kiskutyának.

Számomra ez az, amit a „TENYÉSZTŐ” jelent. Az elkötelezettséget, a felelősséget, a szeretetet! A versenyek és díjak olyan eszközként szolgálhatnak, amellyel a fajtanemesítési céljainkat mérhetjük, főként akkor, ha neves és elismert fajtaspecialista bírótól kapunk megerősítést abban, hogy jó, amit csinálunk, de soha nem szabad szem elől tévesztenünk azt a tényt, hogy ezen erőfeszítéseink közben új életeket hozunk létre – élő, lélegző, gondolkodó, érző, ártatlan életeket, akik megérdemlik a tőlünk telhető legjobbat és legtöbbet, melyet nyújthatunk nekik. A családi kedvenc kölyök szemében megcsillanó fény is ugyanolyan fontos, mint az a kiskutya, amelynek jövője világosan kirajzolódva a kiállítási ringekbe vezet. Mindegyikőjük ugyanannyi szeretetet és gondoskodást érdemel!

Jó „TENYÉSZTŐ”-nek lenni azt jelenti, hogy felelősséget kell vállalnunk minden egyes életért, amit létrehoztunk! Ezen megállapítás azon felelős kutyatulajdonosok megtalálásáról szól, akiket igazán megérdemelnek ezek a csodálatos lények, és akik épp annyira komoly elkötelezettséget mutatnak majd irányukba, mint mi, „TENYÉSZTŐK”.

A kiállítási szalagok elhalványulnak, a rekordok elfelejtődnek és a show karrierek rövid életűek. Ezek közül mindegyik értelmetlennek tűnik összehasonlítva e különleges állatok karakterével, melyek életét mi hoztuk létre.

Az, ami fennmarad, a hűségük, a feltétel nélküli szeretetük és a rajongásuk, melyet szabadon adnak nekünk. Tartozunk mindegyikőjüknek ugyanezt egész életük folyamán egyenlő mértékben visszaadni.

Kérlek, oszd meg ezt a bejegyzést barátaiddal és más kutyabarátokkal is, mert számukra is hasznos lehet! Köszönjük! 🙂

Készítette:
Lázárné Vámosi Ildikó, a Broken Hill’s Heart chow-chow kennel tenyésztője

Ha még nincs chowd, de a jövőben szeretnél és információra van szükséged a fajtával kapcsolatban, vagy ha már tulajdonosa vagy egy csodás példánynak és problémád adódik vele, vagy kérdésed van, keress nyugodtan, amennyiben tudok, szívesen segítek!

Elérhetőségeimet megtalálod a kennel bemutató oldalamon >>.

Sok hasznos információ a chow fajtáról, a kennelemről, a kiskutyáimról és a felnőttekről, rengeteg szép fotó az édes-kedves kutyáimról különleges galériákba rendezve, kiállítási beszámolók és eredmények. Broken Hill’s Heart chow-chow kennel – minden, amit rólunk tudni lehet és érdemes, megtalálod a hivatalos honlapunkon, kérlek, kattints.

.

Kutya Portál, egy értékes weboldal a kutyák szerelmeseinek